Magyar név: Márványrák
Tudományos név: Procambarus sp. 
Rend: Decapoda - tízlábú rákok
Család: Astacidae
Természetes élőhely: nem ismert
Kifejlett méret: 10 cm
Viselkedés:agresszív
Táplálkozás: mindenevő
Minimális akváriumméret: 50 liter
Hőmérséklet: 10-30 °C
pH:6,5-8
Keménység: 5-20 nk°
Várható életkor: ?

Egyéb nevek: Procambarus sp. ’Marble’

 Kis testű rákfaj, ami nemrég terjedt el az akváriumokban. Eredeti élőhelye ismeretlen, németországi akvaristáknál bukkant fel először. Feltehetően Észak-Amerika déli részéről vagy Mexikóból származik. Sokféle vízhez képes alkalmazkodni, a szélsőségeken kívül szinte bármiben tarható. A hűvösebb vizet jobban kedveli, de tartható trópusi medencében is. Képes áttelelni enyhe fagyban. A fajtársaival szemben kevésbé agresszív, egy sok bóvóhellyel ellátott akváriumban csapatot is tarthatunk, és a fiatalok képesek felnőni a felnőttek mellett. A halakat néha elkapja, de nem rendelkezik olyan erős vadászösztönnel, mint a többi rák. Gyorsan szaporodó elevenszülőkkel társíthatjuk, ha nem jelent problémát időnként néhány hal elvesztése. A szaporodásuk különleges, ugyanis az összes márványrák nőstény, hímek egyáltalán nem ismertek. A peték szűznemzéssel jönnek létre, a kis rákok tulajdonképpen anyjuk klónjai, a kinézetük is szinte tökéletesen egyezik. Ez egyben azt is jelenti, hogy mindegyik márványrák egymagában is szaporodni fog, ha jól érzi magát, erre készüljünk fel, ha ezt a fajt választjuk. Könnyen szaporodik és nagyon sok utódot hoz létre, ezért eleségállatnak is tenyésztik. Két-három havonta számíthatunk gyarapodásra, ami 100 darab kis rákot is jelenthet alkalmanként. Mivel a hímek nem ismertek, ezért az állat pontos rendszertani helyét sem tudták eddig meghatározni a kutatók. Könnyen kiszabadulhat a természetbe, és szaporasága miatt ökológiai veszélyt jelent. Hordozhatja a rákpestist. Az akvárium növényzetét megeszi, ha ízlik neki, és feldarabolja, ha nem. A gömbalga és a vízfelszínen úszó növények viszonylag biztonságban vannak az akváriumában.

A mostani postban szeretnék néhány sort írni az egyik új, és mostanában egyre inkább előtérbe kerülő Neocaridina változatról, a rili garnéláról. Az első képek és beszámolók erről a számomra rettentő érdekes változatról 2010-ben jelentek meg, bár természetesen akkor még rendkívüli kuriózumnak számított. Azonban az idő múlásával egyre-másra jelentek meg az újabb és újabb hírek ezekről a kis színes garnélákról. Amennyiben helyesek az információim, ez a változat is először taiwani tenyészetekben jelent meg.

A tenyészcsapat

Rili változat – kevés pirossal

Nagyon fontos, amit már most az elején leszögeznék, hogy ez is egy Neocaridina heteropoda színváltozat! Ha belegondolunk, akkor jó nagy utat járt be ez a faj a vad változattól kezdve, a red cherry-n, a sakurán, a painted fire reden és most a rili garnélán át, arról nem is beszélve, hogy csak a piros változatokat említettem.

Kicsit több piros

Első ránézésre a rili garnéla olyannak tűnhet, mintha egy „hibás” sakura garnélát látnánk, ugyanis a legfőbb jellemzője ennek a garnélának, hogy az egyöntetű piros szín nem a garnéla egész testén látható, hanem azt több-kevesebb átlátszó rész tör meg. A „hagyományos” rili garnélák a testük első egyharmadán és a hátsó testtájakon pirosak, a köztes rész átlátszó, azonban millió változata létezik, gyakorlatilag minden egyes garnéla más és más. Egységes osztályozási rendszer még nem alakult ki rájuk, felteszem előbb-utóbb lesz ilyen és akkor a tenyésztők arra fognak törekedni, hogy minél szabályosabb mintákat rögzítsenek. Jelenleg ilyen nem létezik, és számomra épp ez a legizgalmasabb ebben a garnélában, hogy mennyire változatos. Személy szerint nekem azok a példányok tetszenek a legjobban, amelyeknél minél kevesebb piros szín van jelen. Azt viszont kiemelném, hogy csak azok a szép rili garnélák, amelyeknél a piros szín erőteljes, egyöntetű!

A “klasszikus” változat

Apróság, viszonylag kevés piros színnel

A garnélák tartása és szaporodása nem okoz igazából semmi meglepetést, mivel Neocaridina heteropodáról van szó, megegyezik a red cherry garnélával, esetleg annyi különbséggel, hogy mivel egy továbbtenyésztett változatról van szó, érzékenyebb a vízminőségre, és kevesebbet szaporodik valamivel, mint a red cherry. Az igazi kérdés a rili mivoltának az öröklődése. Mivel a garnélának a genotípusába nem látunk be, csak a fenotípusát látjuk, így nem lehetünk benne biztosak, hogy amihez hozzájutunk garnélához mennyire fogja stabilan hozni a rili mintázatot, ez csak akkor fog kiderülni, mikor az első apróságok elkezdnek színesedni, tehát nagyjából 3-4 hetes korukban. Annyi viszont bizonyos, hogy a garnéla képes tisztán örökíteni a rili mintát, de ez nagyban a vonaltól függ. Amit én megfigyeltem, hogy a nagyjából, 70-80 kicsiből mindössze 1-2 volt, amin nem volt áttetsző rész.

Vacsora

Érdekes színkombináció

A rili garnéla karrierje még csak mostanában indult el igazából, és azt hiszem nagyon hosszú utat fog bejárni, mivel egy dekoratív és egyszerűen tartható garnéláról van szó, amit akár kezdő garnélatartók is bátran megpróbálhatnak. Az elmúlt hónapokban talán a blue rili garnéla jelenti a nagyobb újdonságot: ebben az esetben szintén piros a garnéla alapszíne, azonban az áttetsző rész nem igazán áttetsző, hanem kék színű, a képek alapján nagyon tetszetős változat lehet, sajnos még élőben nem láttam ilyet, de feltételezem rövidesen ez is egyre inkább terjedni fog, mint ahogy a különböző mintázatú red rili garnélák.

Kicsi-nagy

Kissé, mintha kékes árnyalatú lenne