Díszhal egészség/betegség
Ebben a témában igen nehéz okosnak lenni, ezért segítségképpen a legismertebb betegségeket és azok kezelését ismertetnénk.
Az első talán legfontosabb dolog ami sok esetben összefüggésbe hozható a betegségekkel, a tartási körülmények. Nem biztos, hogy kifejezetten ettől betegednek meg a halak ,de az tény, hogy mentálisan megfelelően tartva halainkat kevesebb bajunk lesz.
Néhány alapvető szabály a megfelelő tartásra:
1. Ne zsúfoljuk túl az akváriumot!
Nem lehet egyértelmű választ adni arra mikor túlzsúfolt az akvárium. Ez függ a darabszámtól, a halak nagyságától, függ a szűrőrendszer hatásfokától, a víz oldott oxigén tartalmától . A kistestű csapathalak jobban tűrik a zsúfoltságot mint a nagytestű egyedek akik agresszívvá is válhatnak ilyen esetben. Ugyanaz a hal egy nagyobb akváriumba kerülve teljesen békés lehet.
2. Nincs igényes és igénytelen hal. Mind nagyjából ugyanazt igényli: meleg tiszta, oxigéndús vizet.
3. Fontos a megfelelő tartási hőmérséklet! A trópusi halak esetében /mint ismeretes a trópusokon éjjel sem megy 20 fok alá a hőmérséklet/ a tartási hőmérséklet 22- 30 C fok között. Optimálisnak tekinthető a 25 C fok, minimálisnak a 22 C fok. Abban az esetben, ha betegségből kell kikúrálnunk őket akkor akár 30 C fok is lehet.
4. A vízminőség: Alapszabály hogy időnként részleges vízcserét csinálunk! Példaként említhetnénk a strand vizét. A medence vize tisztának tűnik, ha azt vesszük lelátok a 3 m-es medence aljára. Na de akkor is annak tűnik ha inni kellene belőle? Tehát részleges vízcserék és soha vagy csak nagyon indokolt esetben egész víz csere.
Miről állpítható meg az hogy halaink betegek-e?
Egyszerűen a halak mozgását, viselkedését, külső jegyeit figyeljük meg. Ezáltal megismerjük halaink normális mozgását, szokásaikat és észrevesszük, ha a szokásostól eltérőn viselkednek, mozognak, nem esznek megfelelően, színük megváltozik, fénytelenek, kedvetlenek, esetleg a bőrön, szemen, uszonyokon elváltozást látunk. Ezzel meg is határoztuk milyen a beteg hal.
Mi okozza a betegségeket?
Az akváriumokban jelentkező betegségek többségét általában mikroszkopikus lények (mikroorganizmusok) okozzák. A fertőzésekért a vírusok, baktériumok, az egysejtűek és a gombák a felelősek. De vannak nagyobb állatok is (férgek, apró rákok, atkák), melyek parazitaként élnek a halakon és beteggé teszik őket. Ezek a paraziták az akváriumba kerülve könnyen elszaporodhatnak.
A kórokozók lehetnek vírusok, baktériumok, paraziták. A betegség gyakran egy stressz miatt tör ki, máskor a hőmérséklet, a víz pH-ja, keménysége változik meg hirtelen, vagy valami teljesen más, a halakat gyengítő ok aktivizálja a kórokozókat. Csökkenhet a hal természetes védekező rendszere (immunitása) is, minek következtében könnyű prédája lehet a fertőzéseknek. Az akvárium egy zárt világ, ezért a kórokozók szaporodása nagyon felgyorsulhat benne, hiszen maga a víz segíti elő, hogy a halak érintkezzenek a fertőző baktériumokkal, vírusokkal és parazitákkal.
Darakór
Ez az egyik leggyakoribb betegség, ami az akváriumokban tapasztalható. Akkor tör ki, ha a medencében hirtelen változik meg a hőmérséklet vagy a vízminőség. Egy parazita az okozója, nagyon ragályos, de könnyű kezelni.
Tünetek: Olyan a hal teste, mintha grízzel szórták volna be: apró fehér pöttyöknek látszó púpok, ciszták keletkeznek rajta. A ciszták először az úszókon jelentkeznek, és onnan terjednek tovább az egész testre. A beteg hal ilyenkor a talajhoz vagy a dekorációhoz dörzsöli magát.
Okok: A betegséget édesvízben egy mikroszkopikus nagyságú parazita, az Ichtyophthirius multiti-liis nevű csillós parazita okozza. A parazita 3-4 nap alatt fejlődik ki, és a hal testén táplálkozik, majd lehullik az akvárium fenekére és ott osztódik. Az új paraziták azonnal úszni kezdenek és gazdát keresnek.
Kezelés: Azokat a parazitákat, melyek épp a halakon tartózkodnak, nem lehet irtani, csak a vízben szabadon úszókat lehet megcélozni. Ezért a szakkereskedésben kapható gyógykészítményt több napon keresztül kell alkalmazni. Emeljük fel 2-3 napon keresztül a víz hőmérsékletét 2-3 C fokkal magasabbra a megszokottól, akár 30 C fokra is.
Úszórothadás
A betegség úgy kezdődik, hogy az úszók szakadozottá, foszlányossá válnak, majd egy idő múlva akár el is tűnhetnek. A jelenséget szövetelhalás okozza, ami akkor jelentkezik, ha az állat nagyon legyengül vagy megsebesül. Kezelés nélkül halálos és gyorsan átterjedhet az akvárium többi lakójára is.
Tünetek: Az úszónak a sebes része, ahol a szövete már szétmorzsolódik, fehér színűnek látszik. Mire az egész úszó elpusztul, a betegség befelé, a hal belső szöveteibe is terjed.
Okok: Ezt a betegséget többféle baktérium okozza, többek között az Aeromonas, a Pseudomonas és mixobaktériumok. Egy harapás vagy bármilyen más, az uszonyon keletkezett sebesülés jó talaja e fertőzésnek. A nagy úszókkal rendelkező halak különösen érzékenyek erre a betegségre. Ha az akváriumban nem jók az életfeltételek, vagy ha rossz a víz minősége, az megkönnyíti a baktériumok szaporodását és a betegség kialakulását.
Kezelés: Többféle óvintézkedés lehetséges. A legfontosabb, hogy a medence vize mindig tiszta legyen. De ha egyszer a betegség megjelenik, az antibiotikumok használata elkerülhetetlen. Az akvarista-szaküzletekben nagyon hatásos szerek kaphatók, melyek azonnal megszüntetik a bajt. Először a fehér sebek tűnnek el. A kezelés alatt gondoskodni kell az akvárium megfelelő szűréséről. Ha a betegség még nem érte el az úszósugarak tövét, akkor a kezelés hatására néhány nap alatt regenerálódik.
Szájhab
A betegséget baktérium okozza, s gyakran együtt jelentkezik az úszók szövetelhalásával. Erősen fertőző, de manapság egyre ritkábban jelentkezik.
Tünetek: A szájon először csak fehér nyomok jelentkeznek, melyek nagyon hamar jellegzetes, bolyhos masszává alakulnak. Az alaptüneteket gyakran kísérik az úszókon jelentkező vérző fekélyek.
Okok: A Flexibacter columnaris nevezetű baktérium felelős a betegségért. Elsősorban a rossz életfeltételek között élő halaknál jelentkezik: rossz vízminőség, ritkán cserélt víz.
Kezelés: Az antibiotikumok használata elengedhetetlen. Ha már az elején észrevesszük a bajt, akkor az jól gyógyítható. De ha már elérte a belső szerveket, kevésbé hatékonyak a gyógyszerek.
Colisa betegség
Ezt a betegséget a stressz, a hőmérséklet-változás vagy a víz minőségének változása okozza. Halálos is lehet. Tüneteit gyakran öszszetévesztik a darakórral.
Tünetek: A halat finom fátyol borítja, melyen apró fehér pettyek láthatók. Ezek kisebbek, mint a darakórért felelős Ichtyophthirius. A beteg hal a dekoráció elemeihez dörzsölgeti a testét, de amikor a betegsége súlyosbodik, tehetetlenül hever az akvárium alján, nem eszik és a bőre foszlányokban leválik róla.
Okok: A betegséget a dinophyciaek csoportjába tartozó mikroszkopikus paraziták okozzák.
Kezelés: Ugyanazokat a készítményeket lehet használni, csak nagyobb dózisban, mint amelyeket a darakór ellen alkalmazunk.
Hasvízkór
Ez a betegség könnyen felfedezhető, mert a hal teste erősen felduzzad és a pikkelyei borzoltan felállnak.
A tünetek oka a szervezet természetellenesen megnövekedett nedvességtartalma. A betegség, az eredetétől függően lehet ragályos vagy nem ragályos
Tünetek: A test felduzzadásán és a pikkelyek felemelkedésén kívül az érintett halak széklete gyakran nagyon hosszú és fehér. A beteg állatok nem esznek.
Okok: A hasvízkórt a legkülönbözőbb okok előidézhetik. Valamilyen vírusos vagy bakteriális fertőzés is elindítja a folyamatot, de a rossz táplálkozás és a rossz életfeltételek is előidézhetik.
Kezelés: Mivel többféle ok idézheti elő, nehéz meghatározni, mi a leghatásosabb. A legjobb elkül öníteni és ideális körülmények között tartani a megbetegedett állatokat. Ha még esznek, a lehető legjobb táplálékot kell adni nekik. Attól függően, hogy milyen eredetű a baj, az antibiotikum is hatásos lehet, de kétségtelen, hogy ezt a betegséget nehéz gyógyítani és ritka a jó eredmény.
Halpenész
Ezt a betegséget gombaparaziták, ezen belül is a penészgombák okozzák. Ezek nagyon kicsinyek és fehér vagy szürke szálak formájában észlelhetők.
Tünetek: A gombák a halak testén vagy az ikráikon bolyhos csomókat alkotnak. Nagyon hamar kifejlődnek, az egész testet vagy az összes ikrát beborítják, a halak vagy ikrák halálát okozzák.
Okok: A betegséget a Saprolegnia diclina és Saprolegnia ferax penészgombák okozzák. Ezeknek a gombáknak és a halpenész kialakulásának mindenfajta sérülés jó melegágya. Ugyanakkor a halak testét borító nyálka hatásosan fékezi a penész terjedését.
Kezelés: A szakkereskedésekben kaphatóak gombaölő készítmények, melyekkel egyszerű kezelni a nemrég megfertőződött halakat. Ugyanezekkel az ikrák is gyógyíthatók. Vigyázzunk az adagolással: be kell tartani a gyártó által ajánlott adagot.
Neonbetegség
Elsősorban a pontylazacok körében figyelhető meg, közülük is főleg pl. a neonhalnak is nevezett Paracheirodon innesit támadja meg, innen ered a betegség neve.
Tünetek: A neonbetegség a szín elvesztésével jár. Egy fehér folt jelenik meg a hátúszónál s terjed végig a test közepén. A beteg hal rövid idő alatt elpusztulhat.
Okok: A betegséget a Plistophora hypessobryconis nevezetű mikrosporidium okozza. Hamar felüti a fejét, ha rossz életkörülmények uralkodnak az akváriumban. A parazita gyorsan szaporodik, és gyorsan terjed.
Kezelés: Ha gyorsan és időben beavatkozunk, antibiotikumok kombinációival gyógyítható.
Szemkidülledés
Ez a szemgolyó kidülledésével járó betegség csúnya látvány. Általában nem ragályos és éppoly gyorsan elmúlhat, amilyen hirtelen megjelent.
Tünetek: A halaknak, melyek ebben a betegségben szenvednek, az egyik vagy mindkét szeme kimered, kidülled. A tünetet általános rossz állapot kíséri. A halak ilyenkor alig esznek. A szemkidülledés a hasvízkór melléktünete is lehet.
Okok: Okozhatja vírus, baktérium és parazita egyaránt. A betegség megjelenéséért gyakran a vízminőség a felelős.
Kezelés: Sajnos nem létezik egyetlen hatásos kezelés sem, kivéve ha bakteriális a fertőzés, mert akkor antibiotikummal eredményes lehet. A legjobb ilyenkor elkülöníteni a beteg halakat, s nem árt ellenőrizni a víz minőségét. Ha a vízzel van probléma, hozzuk rendbe, javítsuk fel a minőségét. Valószínű, hogy akkor a halak hamarosan rendbe fognak jönni.
Bél- és Kopoltyúférgesség
Belső parazitáknak nevezzük azokat az apró állatokat, melyek behatolnak a test belsejébe, s ott táplálkoznak és fejlődnek. Ha leszámítjuk az egysejtű véglényeket, a leggyakrabban előforduló belső paraziták a bél- és a kopoltyúférgek.
Tünetek: Ha bélférgek kínozzák a halat, akkor elutasítja a táplálékot és hamarosan erősen lefogy. A kopoltyúkba telepedett férgek szapora légzést okoznak és a kopoltyú környéke meg duzzad. A beteg hal rendszerint a vízfelszín közelében tartózkodik, ahol könynyebben juthat oxigénhez.
Okok: Bélférgekből igen sok faj létezik. A kopoltyúférgek között a leggyakoribb a Dactylogyrus.
Kezelés: Nem lehet egyetlen készítménnyel kezelni a fertőzéseket, mindegyik bélféreg csoporthoz más és más készítményt kell alkalmazni. A leghatásosabbak azok, amelyeket a táplálékhoz keverhetünk, s amelyek célzottan a belső parazitákra hatnak.A kopoltyúférgek ellen ugyanazok a készítmények hatásosak, mint amelyeket a rákparaziták ellen használunk. Alkalmazhatunk akvarisztikai szaküzletekben kapható készítményeket is.
Haltuberkulózis (halgümőkor)
A betegséget baktérium okozza. A halak belső szervein zsíros csomók keletkeznek. Rendszerint más kóros jelenségek is kísérik, pl. uszonyelhalás.
Tünetek: A csomókat csak boncolás közben lehet megtalálni, de vannak gyanús külső jelek, melyekből következtetni lehet a betegségre. A halak gyakran lesoványodnak és kis sebek (fekélyek) keletkeznek a bőrükön. Étvágytalanok és a színeik kifakulnak.
Okok: Ezt a betegséget a Mycobacterium és a Nocardia nemzetségből származó baktériumok okozzák. Nagyon sok hal „egészséges hordozója" a haltuberkulózisnak. Ha ezek rossz körülmények közé kerülnek, a betegség kifejlődik. Egyébként úgy terjed, hogy a halak lenyelik a baktériumokat, pl. amikor elfogyasztják egy elkapott egyed tetemét.
Kezelés: A tuberkulózisban szenvedő halakat az akváriumtulajdonosok nem tudják megfelelően kezelni. De egyet meg kell tenniük: azonnal el kell különíteni a gyanús tüneteket mutató egyedeket, és el kell távolítani a tetemeket is, nehogy a többi hal felfalja őket és megfertőződjenek. Egy szakállatorvos, aki a halak betegségeire specializálódott, esetleg megpróbálkozhat valamilyen antibiotikum és szulfamid alapú gyógyszerrel.